A Fársáng

Vízkereszt vagy háromkirályok napjával fejeződik be január 6-án a karácsonyi ünnepkör, és kezdődik a farsang. Hagyományosan ekkor szedik le a karácsonyfa ékességeit, régebben pedig, a hiedelmesebb tájakon, a fát tűzre vetették, nehogy ártó kezekre jusson. Valamikor ezen a napon szokás volt a háromkirályok járása, amelynek első nyomai a XIII. századba vezetnek vissza. A bibliai napkeleti bölcsek példáját követve, három fehérbe öltözött, csákós legényke: Gáspár, Menyhért és Boldizsár állt össze és látogatott házról házra, verses mondókájukkal a háromkirályok napját köszönteni. Amiért természetesen almával, aszalt szilvával meg egy kis pénzzel jutalmazták őket.

A farsang vízkereszttől hamvazószerdáig tart, időtartamát a mindenkori mozgó ünnep, a húsvét befolyásolja. Ez az időszak kiváltképp alkalmas volt a házasságkötések, lakodalmak számára, amit böjtben szigorúan tiltott az egyház. A rövid farsang a mulatságot kedvelő fiataloknak mindig sajnálatos volt. Ezen élcelődött Csokonai Vitéz Mihály a Dorottya, vagyis a dámák diadala a Fársángon című nagyszerű vígeposzában. A dráma végén természetesen Vénusz törvénye győz, és a csúnya és öreg Dorottya széppé és fiatallá változik, és boldogan frigyre lép szerelmesével.

Vízkereszt

Vízkereszt a nevét Jézusnak a bibliában leírt megkereszteléséről kapta. Ennek emlékére szenteltettek vizet a katolikus vidékeken, amiből aztán egész évre megőriztek egy keveset a házaknál. Behintették vele a szobát, az istállót, a kutat, a tavaszra eltett vetőmagot, és a betegségek gyógyítására is használták.

Vízkereszt sokfelé dologtiltó, férjjósló és szerencsevarázsló nap is volt. Étrendjéhez hozzátartozott a töltött káposzta, a fonott kalács vagy a fánk meg a csöröge. A nap időjárásából következtettek az új év szerencséjére, időjárási viszonyaira, a várható termésre és az emberek egészségi állapotára. "Ha vízkeresztkor megcsordul az eszterhély, az iziket rakjátok el, mert hosszú lesz a tél" - mondták a hegyköz lakói. Az izik: takarmánymaradék, nádtörmelék, kukoricaszár, amit egyes vidékeken fűtésre is szoktak használni. Ha hideg az idő e napon, korai tavaszban reménykedhetünk. Akad olyan jövendölés is, hogy ha ezen a napon süt a nap, még hosszú lesz a tél.

A délvidéki magyar falvakban úgy tartották, ha eső esik, férges lesz a mák. Ha hideg van, rossz termés várható, ám ha a kerékvágásban víz fakad, jó termőidőre van kilátás. A hóesésből korai tavaszt, száraz időből zivataros nyarat jósoltak az öregek. Általános vélekedés volt, hogy ha ezen a napon fúj a szél, szerencsés lesz az év. A babonásabb szőlősgazdák a patakokat is megfigyelték, és ha megáradt bennük a "vízkereszt vize", jó és bőséges bortermésre számíthattak. A vidám emberre pedig azt mondták, olyan, mint a napfényes vVízkereszt. "Boldogasszony havában - tanácsolta már a Mátyás királyunk idején megjelent Csíziós könyvecske is - igyál jó bort, és ha van, édes italt. Az ürmösbor mellednek fájás ellen igen hasznos. Megeheted a kövér disznópecsenyét, kolbászt és ludat mustárral vagy borsos ecettel. Eret ne vágass."