Meghívó

2011-ben Vízkereszt napján éppen 33 esztendeje lesz annak, hogy Szent Koronánk 33 évi távollét után végre hazatérhetett. Ezen alkalomból ünnepségre kerül sor, amelyre a szervezők mindenkit nagy szeretettel várnak.

Időpont: 2011. január 9. vasárnap

Helyszín: Géza Fejedelem Református Általános Iskola sportcsarnoka

Verőce, Garam u. 8-10.

Program:

10.00-10.15 Himnusz - a Magyar Történelmi Vitézi Rend bevonul a történelmi zászlókkal

Molnár V. József hangjával rögzített egyperces kisfilm levetítése

Ünnepi köszöntő –

Nirschné Henn Edith, a Magyarok Szövetségének egyik országos vezetője

Bethlen Farkas, Verőce polgármestere

10.15-12.00 Szántai Lajos „Magyar Szent Korona” című előadása

12.00 Déli Harangszó

12.00-12.45 Szünet, büfé

12.45-13.15 Prof. Dr. Papp Lajos ünnepi felszólalása

13.15-13.50 „A Szent Korona menekítése és hazatérése” című film levetítése

13.50-15.10 Woth Imre „A Szent Korona titkai” című előadása

15.10-15.30 szünet

15.30-16.00 Zétényi Zsolt „Történeti Alkotmányunk” című előadása

16.00 Közös kinyilatkoztatásunk

16.20-17.20 Zarándoklat a Kárpát-Haza Templomához (kisbuszokkal)

17.30-18.00 Közös ima és éneklés a kápolnánál Bartha József holtmarosi református tiszteletes vezetésével

-------------------------------------------------------

Meghívó

Bethlen Farkas polgármester és a verőcei Polgári Kör tisztelettel meghívja Verőce polgárait és minden kedves érdeklődőt Wass Albert születésének 103. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésre az író szobránál.

Időpont: 2011. január 8. szombat, 15.00 óra

Ünnepi beszédet mond: Cselényi László

Műsorvezető: Katona Erika

Tárogatón közreműködik: Nagy István

Wass Albert műveit Incze Ildikó színművész és Sztankó Dávid előadásában hallhatjuk.

Ebben az évben indul a Wass Albert emléktúra.

--

http://www.karpat-haza.hu
http://www.julianusbarat.hu
+36-30-210-2010

"Minden embernek kötelessége a Jó Istentől kapott képességeit becsületesen kiaknázni a maga és a köz javára"

Az áttörhetetlen Árpád-vonal

A védelmi rendszer részét képezte az 1944-ben kiépített Hunyadi-és a Szent László-állás is. Az előbbi az északkeleti Kárpátok hágóit lezáró erődítések külső vonala volt a határtól keletre, 15-25 km-re. A cél az volt, hogy megakadályozza az ellenséget abban, hogy menetből azonnal fel Az 1970-es évektől minden évben, augusztus 26-án meggyulladnak a tüzek az Úz-völgyében. A román kommunista diktatúra legsötétebb éveiben az úz-völgyi harcokat túlélő egykori határvadász székely katonák vették a bátorságot és hagyományt teremtettek azzal, hogy így emlékezzenek a véres harcokban elesett bajtársaikra. Az Úz-völgyi védelmi állások része volt a 780 km hosszú Árpád-vonalnak, amely az ország keleti határait védelmezte. Ez a kárpátaljai Uzsoki-hágótól az észak-erdélyi Borsai-hágóig, majd a háromszéki Ojtozi-szorosig húzódott, illetve Székelyföld belsejében azzal párhuzamosan - déli irányból észak felé - futott. Ez volt a második világháború egyetlen erődített vonala, amelyen támadó hadsereg nem tudott áttörni.

A visszacsatolásokat követően a magyar hadvezetés úgy döntött, hogy a keleti határon egy erődített rendszert kell létrehozni. A kárpátaljai védelmi rendszert 1939-től kezdték építeni és folytatódott Észak-Erdélyben és Székelyföldön 1944 nyaráig.

A székelyföldön a székely határvadász alakulatok, középen a IX. hadtest katonái és a Moldva területéről visszavonuló 8. német hadsereg alakulatai, az északi részt pedig az 1. magyar hadsereg védelmezte. Az építők kihasználták a terep adta egyedülálló lehetőségeket. Az ország belsejébe futó folyó- és patakvölgyek, szorosok védelmére összpontosítottak, hiszen az ezer méternél magasabb hegyekben nagyobb csapatok támadása lehetetlen. A völgyeket egy-egy völgyzárral reteszelték el, amelyek rendszerint 15-20 betonerődből álltak. Ezek földbe vájt fedezékek voltak, melyek tetőzete 60-100 cm vastagságú volt. Innen ágaztak el futóárkok, védelmükben el lehetett jutni a nyílt tüzelőállásokhoz, amelyek egymás felett helyezkedtek el a hegyoldalon. Lent, az utakat, patakvölgyeket elaknásították, és betonprizmákat helyeztek el, amik a harckocsik mozgását akadályozták. A völgyzárak védelmét az erődökben tartózkodó erődszázadok látták el. Funkciójukból adódóan több sorozatlövő fegyverrel és aknavetővel, gránátvetővel és páncéltörő eszközzel rendelkeztek. Az erődök mögött négy-hat kilométerre volt annak a határvadász zászlóaljnak a körlete, amelyhez a völgyzárhoz épített betonerődök tartoztak. A völgyzárak közötti hegygerinceken portyázó alakulatok járőröztek, illetve tartották fenn az összeköttetést.